KÖVÉRSÉG ÉS MARKETING?

A minap egy közösségi oldalon olvastam egy bejegyzést arról, hogy a kövérség valójában azért nem elfogadott a társadalom számottevő részében, vagy inkább mondjuk úgy azért rossz a telt nők megítélése, mert nem megfelelő reklámot alkalmaznak és ez által versenyképtelenné teszik magukat. Igen jól olvasta mindenki: versenyképtelenné!

Hirtelen elképzeltem az oroszlánt és a zebrát, ahogy éppen versenyképessé próbálják tenni magukat a szavanna közepén teszem azt a zsiráfok gyűrűjében a jobb megítélés érdekében. Megpróbáltam! Nem sikerült.

Valójában meglepett maga a téma is, hiszen ilyen megközelítésben még nem gondolkodtam el a kövérségről, mint piaci termékről a társadalom palettáján. Ezek szerint a kövérséget illetve a soványságot elég pusztán piacképessé tenni és máris megoldódott minden probléma? Egyszerű a válasz: nem!

A legnagyobb probléma valójában az, hogy minden nő elégedetlen önmagával. És ennek oka nem a soványság, vagy a kövérség, sokkal inkább az, hogy nem ismerjük önmagunkat. Az hogy tudom milyen szín a kedvencem, vagy melyik kezemmel írok még nem önismeret, ennek semmi köze ahhoz. Az önismeret által kérdések nélkül elfogadom önmagam, kívül és belül. És ha önmagamat képes vagyok elfogadni akkor másokat is képes leszek. Sokan meg sem próbálkoznak ezzel, talán meg sem akarják ismerni legbensőbb valójukat, megelégszenek egy felületes tudással. Vagy inkább félnek attól, hogy mit találnak majd legbelül. Csakhogy ennek éppen az a következménye, hogy torz önképpel és önbizalomhiánnyal éljük le egész életünket. Mások véleményét követve próbálunk megfelelni a társadalmi elvárásoknak, amelyeket végső soron mi magunk alakítunk éppen abból a nevezzük így tudatlanságból, ami a fent említett felületességből fakad. Persze foghatjuk mindezt a modern világ gyors tempójára, hogy nincs időm semmire, mert rohanok Á-ból B-be, és egyszerűen már nem marad idő saját magam megismerésére. De ez csak egy szánalmas kifogás. Időhiányra hivatkozva önbizalomhiányban szenvedő anyák önbizalomhiányban szenvedő lányokat nevelnek. Íme egy jellemző példa.

Nem is olyan régen egy öt éves kislányt megkínáltam valami édességgel (nyaranta gyermektáborokat szervezek)a kislány válasza a következő volt: „Nem kérek, mert elhízok!” Több éves „gyerek-tapasztalattal” a hátam mögött bevallom most először nem tudtam mit mondani. Vajon hogy jut ilyen eszébe egy kicsi lánynak? Nem bírtam a kíváncsiságommal, hát megkérdeztem miért mond ilyet. Mire a kislány: „Anya mondta, hogy ha édességet eszek elhízok és nem leszek olyan szép sovány, mint a Boglárka.” Na bumm! Ha jól belegondolunk „anya” ezzel az apró, elhanyagolható mondattal gyakorlatilag betáplálta a gyerek tudatába a „nem vagy elég jó, olyan akarj lenni mint más” kezdetű nem éppen építő jellegű alapvetéseket. Kérdem én, ha „anya” elégedett lenne önmagával vajon adna ilyen útravalót egy éppen formálódó kis életnek? Nem hiszem.

Teljesen lényegtelen, hogy valaki sovány vagy kövér. Hosszútávon nem a marketing hozhat jó megoldást, sokkal inkább az ha a nőket ráébresztjük arra, mennyire fontos hogy időt szánjanak önmagukra, arra hogy megismerjék és ez által megszeressék külső és belső adottságaikat. Nyugodt szívvel adjunk magunknak kimenőt a saját mókuskerekünkből, ahol nem kell anya legyek, se feleség se kolléga, csak egy nő, aki szorongásoktól és belső félelmektől mentes teljes életet él. Minél több önmagát tökéletesen elfogadó nő lesz a világban annál inkább elfogadóbbá válik majd a társadalom is. És lehet, hogy ez már csak egy utópia, de talán még megérem azt, amikor már csak elméleti szinten sem lesz kérdés egy nő testi adottsága akár egy divathirdetésben vagy egy szépségversenyen, bár ha eljutunk idáig akkor már nem lesz értelme ilyen buta versenyeket rendezni, hiszen minden nő tudni fogja, hogy úgy tökéletes ahogy van.  

2015. január 7.