EGY MANAPSÁG FELKAPOTT JELENSÉGRŐL, TALÁN SZAKSZERŰEN...

A sajtó folyton a „jelenség” okát keresi, ráérő szakértőkkel, bloggerekkel és celebekkel könnyen emészthető magyarázatokat kreál, amit majd tudományosan tálal a tudásra szomjazó közönségnek. A sztárvilág szerint ez divatos és menő dolog, amivel lehet kérkedni, díjat bezsebelni, egy jó szerepet elnyerni, vagy egyszerűen csak a címlapra kerülni. A közvélemény a hiedelmekkel ellentétben valójában elítéli és lesajnálva beszél róla. A zene és filmművészet, legfőképpen az USA-ban dollármilliókat keres azzal, hogy viccet csinál belőle. A közvetlen környezetem egy része irigyel érte, a másik része viszont aggódik mi lesz velem.

Hogy miről is beszélek? Hát persze, hogy a szingliségről és annak minden velejárójáról. Na de, hogy mit is jelent ez valójában és miért vannak, akik ezt az életmódot folytatják, arra csakis egy valódi szingli adhat magyarázatot. Már ha egyáltalán ezt magyarázni kell. De tényleg, miért is kellene? Hiszen a párkapcsolatban élők sem magyarázkodnak. Igaz őket nem is kéri számon senki, hogy akkor miért is vagy vele, miért is vállaltatok gyermeket? Pedig biztos vagyok benne, hogy annak is oka és magyarázata van. Na de a szinglik!

Őszintén szólva utálom ezt a szót, a hideg ráz tőle, rideg és megbélyegző. A magyar nyelv talán a leggazdagabb szókinccsel bír még sincs benne egy megfelelőbb, lágyabb, kicsit pozitívabb csengésű erre az élethelyzetre. Merthogy a szingliség nem más, mint egy élethelyzet. Az életem egy szakasza, ami annyiban különbözik a többitől, hogy . . . De álljunk csak meg! Miben is különbözik? Abban, hogy más mint a többi? De hát a többi sem egyforma! Akkor miről is beszélünk?

Tudom persze, ez eddig csak rizsa, és joggal várja mindenki, hogy most majd elmesélem mennyire jó vagy rossz nekem, hogy egyedül ünnepelek vagy sem, hogy mennyire vagyok szabad és önálló, mennyi időm van vagy nincs magamra, és a többi és a többi. Aki ezt várja az most hagyjon föl az olvasással, inkább nézzen meg egy hollywoodi szinglifilmet, vagy lapozza föl az oly népszerű női lapok egyikét , majd nézze és olvassa a sok baromságot, amit a szingliségről összehordanak.

Merthogy oltári nagy baromság minden. Mégis honnan tudhatná bárki milyen az életem, miért vagyok olyan amilyen, miért hoztam meg azt a döntést amit akkor éppen meghoztam? Az egyes életeket nem lehet egy bárki által meghatározott minta szerint beskatulyázni, vagy csoportokba rendezni. Hiszen minden élet más és más. Minden életben más a szép és más a nehéz. Mások a helyzetek, a körülmények, a hozott útravalók. Más szempontok alapján hozunk döntéseket, és megint más ami miatt néha inkább hagyjuk magunkat sodorni az árral.

A szinglik életében csupán egyetlen dolog azonos, hogy egyedülállóak. Ugyanúgy a kapcsolatban élő pároknál, ott is csak egy jellemző van, ami közös, hogy nem egyedülállóak. De azt megelőzően ők is egyedülállóak voltak, vagy ha már itt tartunk a szinglik sem voltak egyedülállóak mielőtt egyedülállóak lettek! Lehet még követni??? :-D Éppen ezek miatt annyira felesleges dolog boncolgatni és találgatni a miérteket. Vagy hogy a szingliség tudatos döntés-e vagy csak a sors keze. Miért nem lehet egyszerűen csak elfogadni azt, hogy a másik élete más. Hogy az életet nem egy meghatározott minta szerint éljük, nincs senkinél sorvezető, vagy szamárfül sarok, amit feltűzhetünk a rossz döntések mellé, hogy újra egyenesbe hozza az életünket.

Van, akinek sűrű és folyton változó az élete, van akinek lassabb folyású mégis kalandos, az egyiknek örömteli és adakozó, a másiknak borúsabb, de élvezhető. Azt pedig, hogy kinek mikor, hányszor és egyáltalán eljön-e valaha az igazi talán jobb a sorsra, vagyis saját döntéseinkre bízni. Mert valójában mi döntünk. Na persze nem úgy, hogy hangosan kijelentjük márpedig én szingli leszek és punktum. Nem, ez nem így működik. Minden nap minden órájának minden percében döntéseket hozunk, apró pici, láthatatlan döntéseket, amelyek által meghatározzuk az irányt és a célt, de hogy az út milyen lesz, meddig tart és legfőképpen kik csatlakoznak mellénk útközben hát az bizony a jövő zenéje. Ma még én is egyedül megyek az utamon, de talán már holnap mellém szegül valaki és elkísér egy darabon, én pedig majd jól lesajnálom vagy nagyon irigyelni fogom azokat, akik még egyedül ballagnak. Talán így lesz, talán nem. Egy biztos, az is az én döntésem lesz. :-D