Vannak napok, amikor semmi sem jó, amikor minden fáj, még a reggeli nap
sugarai is érdes kézzel karcolják végig arcomat. Mintha minden és mindenki
ellenem lenne. Vagy én lennék ellenük? Vannak napok, amikor úgy érzem vége,
amikor nem megy már tovább, amikor elég volt. Amikor a tükör sem mosolyog
vissza, amikor az eső is engem sirat. Vannak napok, amikor nem jó lenni, amikor
egyszerűen jó lenne nem lenni. Ezek a napok sötétek, komorak és búsak. Csak
sírni tudok, itt, legbelül. Sajnálom magam, az életem, a múltam, a jelenem. S a
jövőm? Ugyan mi az?
