Nem vagyok horror
rajongó! Valójában nem a látvány zavar, hiszen csak hús és vér. Sokkal inkább
az élet értelmetlen kioltása taszít és tart távol ettől a műfajtól. Számomra az
élet mindenek felett álló értékkel bír. Így leginkább kerülöm is ezt a műfajt.
Gyengém a viktoriánuskori Anglia, dimbes
dombos tájaival, a csodás vidéki
kastélyokkal és a bennük folyó, néha szövevényesnek tűnő, mégis tökéletesen
átlátható emberi kapcsolatokkal. Persze tudom ez sem áll közel a valósághoz, a
romantikus és egyszerű szerelmi történetek csak egy elképzelt álomvilágot,
illetve a felszínes boldogságot tükrözik. Az élet nem erről szól, hiszen a
lángoló érzelmeket egy idő után felváltja a hétköznapok szürkesége. Mégis jó
elhinni, hogy létezhet ilyen. Azt hiszem javíthatatlan idealista vagyok.
Néha, talán
kíváncsiságból, talán azért hogy megerősítsem saját hitem kitérőt teszek a
műfajok világában és kézbe veszek egy egy véresebb darabot. Elkalandozásom oka
ezúttal egy fiatal író első könyve:
