AJÁNDÉK

Bármit is kapunk az élettől, legyen az jó vagy rossz, mindenképpen megérdemeljük, el kell fogadnunk! Ha jó örüljünk neki és adjunk hálát érte. Ha rossz tanuljunk és merítsünk erőt belőle! Így nézve azt hiszem minden, amit kapunk csakis a javunkat és a fejlődésünket szolgálja, tehát végső soron minden pillanat ajándék az élettől, ilyen formán csakis hálával tartozunk mindenért, ami velünk történik rövidke életünk során! 

Éljünk hát meg minden pillanatot a maga teljességében!

2014. február 21.

KARÁCSONYI CSODA

-Közeleg már, érzed?  - kérdezte – Micsoda? - kérdezett vissza, hiszen nem értette mit is kellene éreznie. - Hát a karácsonyi csoda – válaszolta szeretettel a hangjában – úgy érzem hamarosan ideér.  De ő semmit sem látott, semmit nem érzett. Számára ez ugyanolyan téli reggel volt, mint a többi. A nap álmosan pislákolt még valahol a távolban, a dérrel lepett falevelek apró kristályokként ragyogták be a kis utcát és az ablakokban villogó éjszakai fények is kialudtak már.

Kezében a reggeli kávéval elindult az ajtó felé, s közben izgalommal és várakozással telt meg a szíve. Az ajtó lassan nyílt. Hideg volt az éjjel, talán fagyott is – gondolta. S a bizsergés szinte átjárta az egész testét. Majd megragadta a kilincset és teljes erőből megtolta a hidegtől megdagadt ajtót. Kinyílt végre. Bár ne nyílt volna – mondta csalódottan, mikor meglátta a halott tájat. A kellemes bizsergés is elillant. Nem ezt várta. Álmában már szánkók
nyomát látta az út mentén és jégcsapokat az ereszen és látta a nagy fehér pelyheket is, amint ezüst fátyollal lepik be a szunnyadó világot.

CSODA DECEMBERBEN

Több millió gyermek lelke ünnepi díszben várja a csodát, a titkok övezte varázslatot, ami egyszer egy évben ezen az éjszakán történik. A kisebbek ámuló szemekkel hallgatják a mesét a fehér szakállú pirosruhásról, aki szarvas szánon repülve szeretettel hinti be a világot.  A nagyobbak már cinkos mosollyal fürkészik anya és apa minden mozdulatát, miközben a takaró alól lesik az ablakban sorakozó csizmákat. Majd mikor leszáll az este, elcsendesedik a világ és végre kialszanak a fények, a szunnyadó gyermekek hite életre kelti a csodát, és a varázs belengi az egész világot. Csupán egyetlen éjszakára. Majd mikor pirkadatkor a nap első sugara álmosan előbújik, hogy köszöntse és marasztalja, ő gyengéd csókot hint felé, és visszatér oda, ahol egy újabb évig őrzik titkát, a gyermekek lelkébe.  Mert a gyermeki lélek a legnagyobb titkok őrzője, ami arra tanít bennünket, hogy ne abban higgyünk, amit látunk, hanem azt lássuk, amiben hiszünk.

Kétegyháza, 2014. december 6.

AZ ÉN TÖRTÉNETEM

Már egy hónap is eltelt mióta utoljára beszéltünk, igaz akkor is csak online, ahogy ez ma már szokás, hiszen haladunk a korral vagy mifene. Nincsenek már kézzel írott csodás szerelmes levelek, nem várunk epekedve hetekig egy életjelre, maradt az e-mail, az sms, vagy esetünkben a facebook chat. Megint nem válaszolt, igaz nem is kérdeztem semmit, csak leírtam, hogy hiányzik és néhány történést itthonról. Olyan személytelen ez az egész, egy gép karaktereitől várom az ölelést és a csókok ízét. Furcsa érzés.  De ez van, nincs